Tű, oly eszköz, amelylyel szöveteket és másféle szálas anyagokat közvetlenül v. közvetve összetűznek. Ehhez képest megkülönböztetnek tűző- s kapcsolótűket és varró- s fűzőtűket.

A Pallas nagy lexikona

Mindenki ismeri a tűt. Nagyon sokan használjuk is, ki többet, ki kevesebbet. Legtöbben az általános iskola alsó tagozatában találkoztak vele először, és olyan is van aki utoljára is. 😀

A tű használata egyidős az emberiség ruházkodás iránti szükségletével. Eleinte ruházatukat (ha lehet így nevezni azt a néhány bőrdarabot) tüskékkel, tövisekkel tűzték össze, később vékony inakat, bőrszíjakat, növényi részeket használtak erre. Ekkor már készítettek a mai értelemben vett varrótűket például csontból vagy kagylóból.
A bronzkorban már fém tűket használtak. Ekkor jelent meg a ma ismert hímzések őse, ami a varrás egyre díszesebbé válásából alakult ki. Az ókori Egyiptomban már hímzéssel díszített ruhákat hordtak, de ez a fajta díszítés az egész világon elterjedt volt. Legrégebbi hímzésfajták a láncöltés, a laposöltés, a sling öltés (ezzel szegik a kalocsai terítőket is) és a keresztöltés. Azóta is ezen alapöltések és kombinációik képezik a hímzés alapját.
1590-ben Angliában kezdték el huzalgyártó géppel gépesíteni a tűgyártást. Egészen a XVIII. századig kell várni, hogy megkezdjék a tűk tömeggyártását.
Ennyit a történelemről! 🙂

A tűk felépítését mindenki ismeri, aki fogott már a kezében egyet is. Ezzel most nem húzom az időt.

A hétköznapokban leggyakrabban használt kézi-varrótű fajták a varrótű, a hímzőtű, valamint -bár nem varrunk vele- ide sorolnám még a gombostűt és a biztosítótűt is.

• A varrótű mindig hegyes, hiszen a szövetek egymáshoz erősítéséhez így praktikus. Végén a lyuk (szem, fok, kinek mi tetszik) kisebb, hogy a varrócérna kényelmesen átférjen, de a textílián ne üssön nagy lyukat. Számozása fordított, a kisebb szám a nagyobb tűt jelzi. Az egyes a legnagyobb.
• A hímzőtű már lehet hegyes sűrűbb szövésű textíliákhoz, mint a klasszikus lenvászon vagy a napszövet. Lehet tompa is amit olyan lazább szövésű alapanyagokon használunk (ezt nevezik merkelőtűnek is), mint az aida vagy a panama. Mindegyik közös tulajdonsága, hogy a lyuk nagy, mivel hímzéskor több szál hímzőfonalat is használhatunk. A számozás itt is fordított, a 16-os kötőfonalhoz, a 26-os már igazán finom mintákhoz, sűrű szövésű alaphoz való.
• A gombostű a textíliák ideiglenes összetűzésére használjuk, de ugyancsak hasznos, ha egy amigurumi figura fülének kell megtalálni a tökéletes helyet. A sok kreatív felhasználás közül az egyik leglátványosabb, ha egy hungarocell alapra (tojás, gömb, koszorúalap) csillogó flittereket tűzdelünk gombostűvel. Ez a tű is hegyes és rengeteg hosszúságban, vastagságban és milliónyi dizájnban kapható. A tisztán fémből (általában acél) készültek, valamint az üveg fejjel ellátottak a vasalást is bírják, a rozsdamentes darabokkal pedig formára tűzhetjük a keményítős horgolt hópihéket.
• A biztosítótű is ideiglenes tűzésre való, de az önmagába való visszazárással biztonságosan és hosszabb távon tehetjük meg ezt. Létezik gyerekbiztos változata is, itt egy egyirányú zárba pattintjuk be a hegyes végét és csak ezt kikapcsolva tudjuk a biztostűt kinyitni
  .

Néhány ritkábban használt, különlegesebb tű kínálatunkból:

• Zsákvarrótű: kicsi lyuk, erőteljes forma, hegyes kiképzés, hogy a vastagabb zsákvászon anyagokat is könnyen át tudjuk szúrni.
• Kárpitostű: félkörben meghajlított varrótű. A matracvarráson túl amigurumik összevarrásánál is hasznos lehet.
• Bőrvarrótű: hármas élben végződik, hogy a kemény bőrön is könnyen át tudjuk szúrni.
• Önbefűző tű: gyengénlátók és a tűbefűzéssel hadilábon állók nagy kedvence. Lehet oldalról vagy felülről a nyílása amibe csak be kell akasztani a cérnát és már készen is áll a varrásra.
• Babavarró vagy matractű: 12-15 cm hosszú vastagabb tű, amivel akár egy szivacsmatracot, akár egy rongybabát is át tudunk varrni.
• Kötés-összeállító tű: nagy lyukú, legtöbbször tompa tű a kötött/horgolt darabok kötőfonallal való összevarráshoz.
  

És ami tű is meg nem is: a nem kézi varráshoz vagy egyáltalán nem is varráshoz használatos tűk:

• Kötőtű: sok fajtája létezik, de mindegyikben közös, hogy a szemek egymásba hurkolásával képzünk összefüggő kelmét. Itt egyszerre több szem van a tűn, amikkel aktívan dolgozunk. Méretezése milliméteres.
• Horgolótű: egy horgos végű tű, melyen hagyományosan csak az aktuálisan készülő szem szálai vannak. Ezzel szemben a tuniszi horgolótűn felszedéskor (jobbról balra) a darab összes szemét felszedjük és szemkészítéskor (balról jobbra) ezeket egyesével lehorgoljuk. Méretezése milliméteres.
• Punching (vagy böködő) tű: az utóbbi időben elterjedt technika szerint egy üreges tűvel hurkokat készítünk egy szövet alapra amit ezután ragasztóval rögzítünk, hiszen a subával ellentétben itt nincs csomó ami a fonalat a helyén tartaná.
• Nemezelőtű: a nemez készítésének egyik eszköze. A tűn lévő apró bajszok segítik a gyapjú gubancolódását.
• Gyöngyvarró tű: nagyon vékony tű apró lyukkal amivel vékony cérnával/damillal gyöngyöket varrunk fel.
• Szövőtű: szövésnél használjuk, legtöbbször műanyag, hosszú és vastag tű.
• Frivolitás tű: a hajócsipke készítéséhez használt hosszú tű, melynek feje nem szélesebb a tű többi részétől.
• Subatű: kicsit horgolótő, kicsit szemfelszedő. Egy horogból és egy felcsapódó fülecskéből áll, mely a subaalapon átvezetve nyitva hagyja a horgot, hogy a fonalat beletehessük aztán az anyagon visszahúzva lezárja azt, így a fonal biztosan átjut a lyukon.
  
  . . . és még sorolhatnám!

A fenti tűket (és nem-tűket) sok mással együtt megtalálhatjátok az SK Kézimunka budapesti üzletében és a webáruházban.